Üdvözlök mindenkit!
Hallottam már életemben 1-2 furcsaságot, de velem mindig történik valami még furcsább. Már úgy rendesen tele volt a tö…. Angliával és úgy döntöttem, h elindulok haza. A megtervezéssel nem is volt baj, tudtam is, hogy hol találok erre embert, aki hazavisz. Természetesen a nehezebbik oldalát választottam az autóval való hazautazást. Rühellem a reptéren azt a sok matatás és tapizást. Meg ráadásul az a sok ki…szott várakozás meg az agyamra megy.
Leszerveztem itt Londonban egy nagyon kedves fiatalembert, aki pont ment Budapestre. Mondta, h biztos legyen a dolgába ő előleget szokott kérni. Mondtam neki, hogy természetesen. Találkoztunk és átadtam neki 25Ł vagy is a felét z utiköltségnek.
Kérdezte, h mennyi cuccom van, mondtam neki, h egy húzós bőrönd és egy sport táska, meg persze lesz nálam egy szatyor, de abba kaja lesz, mivel nem rövid az út, kb. 18 óra.
Azt mondta, rendben nincs gond, mert lesz egy utánfutója és abba még fér cucc, bőven elférünk.
Elérkezett a várva várt nap és már tűkön ültem, h már otthon legyek. Telefonál a pali, h 40perc és a megbeszélt helyen ott lesz. Kicsit késett, de mondom, belefér itt Londonba. Meglátja a cuccomat és majden mentőt kellett hívni. Kérdezem, hogy mi a baj? Ennyi cuccot, erről nem volt szó! Mondom neki, hogy egy nagy bőrönd és egy sport táska én ezt mondtam az első perctől fogva. Elkezdett nyávogni, h így nem fér, meg úgy nem férek be hozzá.
Itt egy kicsit kitérek. Természetesen mondta, hogy utánfutója lesz és a barátja motorja lesz benn, de nincs gond, mert oda azért minden be fog férni. Be is fért volna, ha az idióta ember a motort nem középre állította volna és nem rakott volna még be vagy 2-3 cserepes virágot. Magyarul az ember túlméretezte magát és próbált azzal védekezni, h sok a cuccom. Pakolni azt nem tudott az ember, mert a sport táskámat sem tudta már eltenni normálisan. Mindegy, nehezen, de betuszkolta a táskámat az utifutiba a bőröndömet meg a csomi tartóba.
Még felvettünk egy lányt, persze 4 emberre tervezte az utat. Megjelent a kisasszony 2 db kisebb méretű bőröddel és valami szatyorral, de azt tudni kell, hogy előző nap tőle már elvett egy nagy bőröndöt a pakoló művész, ahhoz mérten fog bepakolni. Nem szálltam ki, de két cuccot eltüntetett és egy kisebb bőröndöt pedig a lány az ölébe tartogatott. Megnézi az autóját a pali és azt mondja, hogy rendesen lent van a hátulja az autónak, nagyon gáz. Azt mondta az utoljára érkezett hölgy, hogy vegyen ki valamit, még itt vagyunk a háznál és kirakja. Neeeem, mondja a szállító. Megyünk kb. 100-200m és megáll.
Kiszáll, nézegeti a kocsit és mormog magába, hogy ez nagyon leült ez az autó,persze ezt előtte nem látta. Beült vissza a kocsiba és felém fordul és közli, hogy engem nem tud elvinni! Mondom neki, hogy igaz csak viccelsz? Neeem, tényleg, ő nem vállalja be, mert leszakad az autó segge. Mondom, hogy én mit tudok tenni? Semmit szálljak ki és megyek, ahová akarok, de ő engem nem tud elvinni. Azt hittem, hogy leöntöttek egy vödör jeges vízzel, amikor ezt hallom. Említem az embernek, hogy nekem nincs hova mennem, mindent rendbetettem magam után, semmi tartozás és nincs szállásom fizetve tovább addig a napig maradhattam a lakásba, mivel vele megbeszéltem, hogy visz haza. Nem érdekli, de neki nem ér ennyit, hogy az autó tönkre menjen. Azt azért hozzá teszem, hogy a két hölgy, aki még ott volt azok olyan szinten kussoltak, h rám sem néztek. Gondoltam, hogy milyen összetartás van a Magyarok között, csak úgy hadakozik, hogy engem ne tegyen ki.
Leszartak nagy ívben. Féltek, hogy a srác őt teszi ki, ha hadakozik. Megint meg volt a véleményem a Magyarok összetartásáról, de ez egész Londonban így van. Eltapossák egymást a Magyarok, nem érdekli, hogy veled mi van, leszarja. Neki akkor jó, ha neked fáj.
Még szerencse, hogy volt nálam Angol telefonkártya és fel is volt töltve. Hívtam egyből a volt lakótársaimat, h engedjenek be, mert vissza megyek. Leintettem egy taxit és visszamentem ahol laktam. Itt azért szerencsém volt, mert egyből mindenki kérdezte, hogy mi történt? Elmeséltem és az volt az első kérdés, hogy nem vágtad arcon? Sajnos nem, mert itt Londonba ezt nagyon komolyan veszik és ennyi cuccal a rendőrségen….
Pedig tényleg megérdemelné, de nem is kicsit. Viszont ilyenkor egy dologban bízom, h ezt visszakapja az élettől. Emellett nem mehet el, ennek az embernek bűnhődnie kell! Ilyen helyzetet nem kívánok senkinek, ez egy olyan helyzet, h nem tudod, h sírjál vagy nevessél, de inkább sírni van kedved.
Minden esetre megtanultam itt Londonban, h Magyarban nem bízhatsz, legalább is ritka az az ember, akiben megbízhatsz. Mindenki eltapos, és keresztülmegy rajtad, segíteni még véletlenül sem segít. Akinek egy kicsit jobban megy az már nem is ismer meg. De ezt inkább felejtsük el. Ezt a blogot azért írtam, hogy van ilyen is, ez is meg tud itt Londonban történni. Akinek elmeséltem az legalább ½ óráig focizott az állával.
Ez az emberféleség bele sem gondolt abba, hogy esetleg van pénze, van hova mennie, tud mit enni? Későn éjjel kitettem itt a nagy semmibe, tud magával mit kezdeni? Semmi ilyen nem futott át az agyán, mert nincs neki, azért.
Mindenkinek azt javaslom, hogy pontosítsa le, hogy mit visz és, hogy be fog-e férni az autóba, inkább mondani kell 6x, hogy biztos, hogy beférek? Mint, hogy így végződjön.
Mert amikor már lélekben otthon vagy és vissza kell jönnöd, akkor egy olyan sokk ér, h ezt nehéz átélni is. Azért túl lehet élni, de ezek nagyot ütnek az emberen.
Azért ennek a történetnek vége is van. Sikerült haza jutnom. Londonban találtam egy srácot, akivel időpontot egyeztettem és mindenféle előleg nélkül megbízva egymásban 30Ł ért hazahozott autóval. Igen, nem írtam el HARMINC font. Nevetséges, h ennyi összegért visznek be Lutonról Londonba, sőt még van, amikor többért.
Mostanában nem tervezem, h Londonban dolgozzam.
Leszerveztem itt Londonban egy nagyon kedves fiatalembert, aki pont ment Budapestre. Mondta, h biztos legyen a dolgába ő előleget szokott kérni. Mondtam neki, hogy természetesen. Találkoztunk és átadtam neki 25Ł vagy is a felét z utiköltségnek.
Kérdezte, h mennyi cuccom van, mondtam neki, h egy húzós bőrönd és egy sport táska, meg persze lesz nálam egy szatyor, de abba kaja lesz, mivel nem rövid az út, kb. 18 óra.
Azt mondta, rendben nincs gond, mert lesz egy utánfutója és abba még fér cucc, bőven elférünk.
Elérkezett a várva várt nap és már tűkön ültem, h már otthon legyek. Telefonál a pali, h 40perc és a megbeszélt helyen ott lesz. Kicsit késett, de mondom, belefér itt Londonba. Meglátja a cuccomat és majden mentőt kellett hívni. Kérdezem, hogy mi a baj? Ennyi cuccot, erről nem volt szó! Mondom neki, hogy egy nagy bőrönd és egy sport táska én ezt mondtam az első perctől fogva. Elkezdett nyávogni, h így nem fér, meg úgy nem férek be hozzá.
Itt egy kicsit kitérek. Természetesen mondta, hogy utánfutója lesz és a barátja motorja lesz benn, de nincs gond, mert oda azért minden be fog férni. Be is fért volna, ha az idióta ember a motort nem középre állította volna és nem rakott volna még be vagy 2-3 cserepes virágot. Magyarul az ember túlméretezte magát és próbált azzal védekezni, h sok a cuccom. Pakolni azt nem tudott az ember, mert a sport táskámat sem tudta már eltenni normálisan. Mindegy, nehezen, de betuszkolta a táskámat az utifutiba a bőröndömet meg a csomi tartóba.
Még felvettünk egy lányt, persze 4 emberre tervezte az utat. Megjelent a kisasszony 2 db kisebb méretű bőröddel és valami szatyorral, de azt tudni kell, hogy előző nap tőle már elvett egy nagy bőröndöt a pakoló művész, ahhoz mérten fog bepakolni. Nem szálltam ki, de két cuccot eltüntetett és egy kisebb bőröndöt pedig a lány az ölébe tartogatott. Megnézi az autóját a pali és azt mondja, hogy rendesen lent van a hátulja az autónak, nagyon gáz. Azt mondta az utoljára érkezett hölgy, hogy vegyen ki valamit, még itt vagyunk a háznál és kirakja. Neeeem, mondja a szállító. Megyünk kb. 100-200m és megáll.
Kiszáll, nézegeti a kocsit és mormog magába, hogy ez nagyon leült ez az autó,persze ezt előtte nem látta. Beült vissza a kocsiba és felém fordul és közli, hogy engem nem tud elvinni! Mondom neki, hogy igaz csak viccelsz? Neeem, tényleg, ő nem vállalja be, mert leszakad az autó segge. Mondom, hogy én mit tudok tenni? Semmit szálljak ki és megyek, ahová akarok, de ő engem nem tud elvinni. Azt hittem, hogy leöntöttek egy vödör jeges vízzel, amikor ezt hallom. Említem az embernek, hogy nekem nincs hova mennem, mindent rendbetettem magam után, semmi tartozás és nincs szállásom fizetve tovább addig a napig maradhattam a lakásba, mivel vele megbeszéltem, hogy visz haza. Nem érdekli, de neki nem ér ennyit, hogy az autó tönkre menjen. Azt azért hozzá teszem, hogy a két hölgy, aki még ott volt azok olyan szinten kussoltak, h rám sem néztek. Gondoltam, hogy milyen összetartás van a Magyarok között, csak úgy hadakozik, hogy engem ne tegyen ki.
Leszartak nagy ívben. Féltek, hogy a srác őt teszi ki, ha hadakozik. Megint meg volt a véleményem a Magyarok összetartásáról, de ez egész Londonban így van. Eltapossák egymást a Magyarok, nem érdekli, hogy veled mi van, leszarja. Neki akkor jó, ha neked fáj.
Még szerencse, hogy volt nálam Angol telefonkártya és fel is volt töltve. Hívtam egyből a volt lakótársaimat, h engedjenek be, mert vissza megyek. Leintettem egy taxit és visszamentem ahol laktam. Itt azért szerencsém volt, mert egyből mindenki kérdezte, hogy mi történt? Elmeséltem és az volt az első kérdés, hogy nem vágtad arcon? Sajnos nem, mert itt Londonba ezt nagyon komolyan veszik és ennyi cuccal a rendőrségen….
Pedig tényleg megérdemelné, de nem is kicsit. Viszont ilyenkor egy dologban bízom, h ezt visszakapja az élettől. Emellett nem mehet el, ennek az embernek bűnhődnie kell! Ilyen helyzetet nem kívánok senkinek, ez egy olyan helyzet, h nem tudod, h sírjál vagy nevessél, de inkább sírni van kedved.
Minden esetre megtanultam itt Londonban, h Magyarban nem bízhatsz, legalább is ritka az az ember, akiben megbízhatsz. Mindenki eltapos, és keresztülmegy rajtad, segíteni még véletlenül sem segít. Akinek egy kicsit jobban megy az már nem is ismer meg. De ezt inkább felejtsük el. Ezt a blogot azért írtam, hogy van ilyen is, ez is meg tud itt Londonban történni. Akinek elmeséltem az legalább ½ óráig focizott az állával.
Ez az emberféleség bele sem gondolt abba, hogy esetleg van pénze, van hova mennie, tud mit enni? Későn éjjel kitettem itt a nagy semmibe, tud magával mit kezdeni? Semmi ilyen nem futott át az agyán, mert nincs neki, azért.
Mindenkinek azt javaslom, hogy pontosítsa le, hogy mit visz és, hogy be fog-e férni az autóba, inkább mondani kell 6x, hogy biztos, hogy beférek? Mint, hogy így végződjön.
Mert amikor már lélekben otthon vagy és vissza kell jönnöd, akkor egy olyan sokk ér, h ezt nehéz átélni is. Azért túl lehet élni, de ezek nagyot ütnek az emberen.
Azért ennek a történetnek vége is van. Sikerült haza jutnom. Londonban találtam egy srácot, akivel időpontot egyeztettem és mindenféle előleg nélkül megbízva egymásban 30Ł ért hazahozott autóval. Igen, nem írtam el HARMINC font. Nevetséges, h ennyi összegért visznek be Lutonról Londonba, sőt még van, amikor többért.
Mostanában nem tervezem, h Londonban dolgozzam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése